Időben érkeztünk meg Nizzába csütörtökön. Bár már éjszaka volt, körülnéztünk egy kicsit a külvárosban, de ott nem találtunk sok látnivalót; úgy tűnt a város lényegi része beljebb terül el. Másnap villamossal beutaztunk a nizzai óvárosba, hogy felfedezzük a város történelmi részét. Én mindig is lenyűgözőnek találtam a mediterrán építészetet, és Nizzában nem volt hiánya a villáknak, templomoknak és régi emeletes házaknak. A helyi konyha sem maradt le - miután a délelőttöt az óvárosban sétálással töltöttem, ebédre megkóstoltam a pan bagnat-ot, ami egy tipikus nizzai halas szendvics. Általánosan beszélve, bármilyen helyi hozzávalókkal készített francia vagy olasz fogás csodás minőségű volt, szóval sosem dolgoztam éhgyomorral.

Szombaton úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a francia tömegközlekedést, és vonatra szálltunk Monte Carlo irányába. Az olcsó SNCF napi bérlet és a légkondis, pontos szerelvények kifejezetten könnyűvé tették az utat. Maga Monte Carlo is fantasztikus volt; a szorosan beépített és meredek hegyoldalnak hála mindenhova másznunk kellett, de a látványosságok megérték. Itt is sok szép épületet találhattunk az óvárosban, és előre eldöntöttük, hogy a Tengerészeti Múzeumot meg is látogatjuk. Bár Monaco mindenképp a Cote d’Azur drágább oldalát képviseli, érdemes volt kifizetni a prémiumot a tiszta utcák és minőségi múzeumokért.

Az utolsó napunkon még egy kis időt töltöttünk Nizzában. Megnéztünk pár épületet, többek között a bizarr Tete carré-t, ami személyesen még furcsább élmény volt, mint amit a képekről elvártam. Meglátogattunk pár múzeumot is, a Massénát (ami Nizza történelmét állítja ki) és az Ázsiai Művészetek múzeumát, ahol történelmi és kortárs ázsiai művek láthatóak.